Vörösmarty Mihály: A vén cigány (elemzés)
Merész képei vagy csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, vagy nincs is köztük logikai kapcsolat, összefüggés nélkül halmozza őket a költő. Ettől a vers, bár a 19. század közepén íródott, valósággal 20. századinak hat. A hiányzó logikai láncszemeket az olvasónak kell pótolnia, ha meg akarja érteni a művet.
A vén cigány zaklatott menetű, szenvedélyes, szélsőségek között hánykódó vers, műfaja rapszódia. Nagy érzelmi hullámzás jellemzi, izgatott kérdések, víziók, hallucinációk jelennek meg benne.
Eredetileg a rapszódia a görög vándorénekesek (rapszodoszok) által előadott dalokat jelentett, amelyek a homéroszi eposzokból származtak.
A rapszódia ellentétes érzelmeket jelenít meg, pl. lemondás és elszánt akarat, harag és békülékenység, félelem és remény váltakoznak a műben. Gyűlölet és szeretet, harag és alázat, mámor, szilaj szenvedély, tomboló vihar, veszély, elragadtatás képei jelennek meg a romantikus rapszódiában, tehát csupa szélsőséges érzelem.
Az olyan költeményeket nevezték rapszódiának, amelyek alkalmasak voltak az ilyen felfokozott lelki tartalmak kifejezésére. Szenvedélyes hangvétel, csapongó képzelet, látomásosság, töredezett gondolatok, kötetlen szerkezet jellemzi a romantikus rapszódiát.
A vers modalitását a felszólító, felkiáltó és kérdő mondatok túlsúlya jellemzi. A rapszódiák nyelvezetében ez kifejezetten jellemző: kérdések, felkiáltások, fokozások, szóismétlések, főnevek, melléknevek és igék kötőszó nélküli halmozása gyakori.
A vers refrénje egy bordal: keserű, tragikus hatású (ez azonban csak a kerete a versnek). Minden strófa utolsó 4 sorában visszatér.
A nyitó versszakban a bordalokra jellemző kocsmafilozófia szólal meg: „Mit ér a gond kenyéren és vízen?” Azaz ha már bánatunk van, legalább ne tengődjünk kenyéren és vízen; legyen valami értelme is, hogy búsulunk: igyunk bort hozzá.
A vén cigány típusa szerint az önmegszólító verstípusba tartozik. Az ilyen versekben van egy személy, akit a költő E/2. személyben megszólít, de igazából önmagához beszél. A megszólított, a lírai én Vörösmarty Mihály a vén cigány metaforájában.
A vers fő motívuma ugyanaz a vész, pusztító vihar, háború, mint az Előszóban. Egy apokaliptikus pusztítást ír le, de benne van az a remény is, hogy ez a vihar megtisztulást, megújulást is hoz.
A vész motívuma mögött az 1848-as szabadságharc elvesztésének történelmi élménye húzódik meg: a nemzeti katasztrófa témáját Vörösmarty egyetemessé, világméretűvé emeli.
A magyarság sorsát bibliai, mitológiai történetekkel állítja párhuzamba. Megidézi az Édenkertből kiűzött Ádámot, ő a fellázadt ember, aki vadul kesereg, káromkodik, és megidézi Káint is, aki meggyilkolta testvérét, Ábelt.
Ádám, Káin és „az első árvák sírbeszédei” is összekapcsolhatók a magyar szabadságharccal. Ádám a „lázadt ember”, és a szabadságharc is lázadás volt, ott is történt testvérharc, belviszály, és gyilkosság, amilyet Káin elkövetett, és ott is volt siratás. Ugyanolyan erkölcsi bukások történnek most is, mint Káiné, aki a történelem első testvérgyilkosságát követte el.
A képek sora tehát az engedetlenség, a dac, a gyilkosság és a gyász képzetét idézi. Felmerül a kérdés: vajon érdemes volt-e fellázadnia a magyarságnak, ha ennyi áldozat árán nem ért el mást, csak vereséget, gyászt és fájdalmat?
A magyar remények veszte mélyen megrázta a költőt, de úgy gondolta, a magyar vereség olyan nemzeti tragédia, amely nemcsak a magyar nép, hanem az egész emberiség ügye.
A vers másik fontos motívuma a cigány, amely a címben is megjelenik. A cím a leggyakoribb értelmezés szerint az idős költőre utal, azaz a vén cigány maga Vörösmarty.
A cigánytól azt várják el, hogy hegedűjátékával mulattassa az embereket, erre vezethető vissza a vers alapkérdése: mi a művészet (zene, költészet) szerepe egy olyan korban, amely elvárja a művészektől, hogy vigaszt nyújtsanak egy reménytelen, vigasztalan helyzetben?
Vörösmarty úgy érezte, egy ilyen korban lehetetlen és hiteltelen is volna vigaszt adni, nem lehetséges a váteszköltői hagyományt folytatni. Azt várják, hogy egy szebb, jobb világot énekeljen meg, miközben ő csak szenvedésről, pusztulásról, bűnökről és hősies, de elbukott küzdelmekről tud beszélni.
A romantika művészetfelfogása szerint a művészetnek társadalomformáló ereje van: ez a felfogás a költő szemében hitelét veszti. Ugyanakkor belső kényszert is érez az alkotásra és a közönség is elvárja tőle. Az önmagát zenélésre hajszoló cigány alakjában ezt az ellentmondást akarta kifejezni.
A vén cigány tehát egy meghasonlott karakterű vers, és a meghasonlást a nemzet katasztrófája okozza. A költő saját addigi életével, hitével fordul szembe: amit addig fontosnak tartott, amit hivatásának tekintett és amiért élt, most hitelét veszti.
Két párhuzamos szólam fedezhető fel: az egyik a refrén, a másik a refrént megelőző 6 sor, ami a látomásos rész. A refrén arra szólítja fel a vén cigányt, hogy ne törődjön a gondokkal, ne gondolkodjon rajtuk.
A látomásos részekből azonban kiviláglik, hogy a lírai én erre képtelen. Rögeszmésen arról gondolkodik, amiről tudja, hogy nem kéne, és még fel is szólítja magát, hogy ne gondolkodjon rajta, mégis ezt teszi végig a versben.
Miből érezzük, hogy a refrén feledtetni akarja a bánatot? Ez a bizonyos „Húzd rá cigány” felszólítás utal rá, mivel a vigasztalhatatlan emberek lelkiállapotát idézi fel, akiknek bánatát csupán a bor és a zene tudja oldani, elfeledtetni, az is csak ideiglenesen. Itt a bor egyáltalán nem könnyít a beszélő lelkén, sőt, keserűsége egyre fokozódik, egyre vadabb, egyre szélsőségesebb kijelentéseket tesz.
Aztán a vers alapvetően pesszimista hangvétele a 6. strófában – a megtisztulás gondolatával – megtörik, majd a 7. versszakban egészen bizakodóvá válik. A költő azt sejteti, hogy egy szebb jövő vár az emberiségre a „vész”, azaz a tisztító történelmi vihar után, s a vén cigány (azaz ő maga) ennek az új, szebb világnak a prófétája lesz. A költemény hangvétele itt rapszodikusból ódaivá tisztul, a végére érve pedig himnikussá csendesül.
Érdekes, hogy az új, jobb világ eljövetelét nem egy új nemzedék megjelenéséhez köti Vörösmarty. Talán azért nem, mert saját generációjának kudarcát látva kiábrándult ebből a gondolatból. Ehelyett a jobb jövő érkezését valamilyen közömbös, meghatározatlan erő eltűnéséhez köti: „Majd ha elfárad a vész haragja”.
A költő tehát arra szólítja fel magát a zárlatban, hogy ne írjon verseket addig, amíg az új, jobb világ el nem jön, mert csak akkor lesz majd érdemes alkotni, amikor örömről énekelhet, amikor a művészetnek már nem lesz feladata megváltani a világot, hanem önmagáért való esztétikai foglalatosság lesz. Itt ütközik ki a vers ars poetica jellege, itt már a művészet szerepéről, feladatáról mond véleményt a költő.
A vén cigány formailag 7 db tízsoros versszakból áll. A strófák végén visszatérő négysoros refrén található. Verselése szimultán: többnyire trochaikus lejtésű, másutt ütemhangsúlyos háromütemű tízes. Rímképlet: a b c b d d e e f f.
A vers sokféleképpen értelmezhető, saját korában kevesen értették meg. Még olyanok is voltak, köztük Gyulai Pál is, akik azt gondolták, ez egy „meggyengült elmével írt nem egészen világos alkotás” (értsd: egy zakkant költő zavaros verse). Gyulaiék rossz előfeltevésekből indultak ki, ezért nem találták meg a versben azt, amit kerestek – nem találták a hazafias reménykedést a krími háború okán.
Tény, hogy A vén cigány nehéz vers. Nehéz például értelmezni azt, hogy a vonóból bot lesz: mit jelent ez? A zene végét, a művészet pusztulását, a vén cigány halálát? Vagy azt, hogy újabb háború lesz, hiszen a bot egy ütésre alkalmas eszköz? Vagy esetleg értsük sétabotként, amely támaszt ad egy menni alig képes öregembernek?
És mit jelképez vajon a kozmikus dörömbölés, az elfojtott sóhajtás, a zokogó malom? Vörösmartynak szinte lefordíthatatlan, a 20. század szimbólumaira emlékeztető képei vannak, amelyek sokkal érzékletesebbek az allegóriánál, de racionálisan nem megfejthető jelképek.
Amit mindenki felfogott a versből, az a „Lesz még egyszer ünnep a világon” optimista üzenet volt. Egy olyan indokolatlan, megalapozatlan hit egy jobb világban, egy olyan reménytelen remény, amelynek folytán a vers sokáig élő maradt a köztudatban.
Részletes elemzés ITT.
További verselemzésekért kattins a Tartalomjegyzékre!
