1789-ben született a vers. Mikor Csokonai megírta, már nyilvánvaló volt, hogy Lilla nem lehet az övé. Ekkor nagyon megváltozott a költő kedve, hangszíne, gondolatai, tematikája, és más műfajokban kezdett alkotni. Hosszabb terjedelmű, melankolikus alkotás. A magányt szólítja meg a versben (nem egy személyt, hanem egy fogalmat). Egy olyan fogalomhoz szól, amely benne lakozik Csokonaiban, mely kényszerűen rá vár. A magányosságot várja, már a halált kívánja.