Irodalmi Blog

A főszereplő, Simon Péter 6-8 éves kisfiú, aki E/1. személyben mesél, és ide-oda csapong a történetekben. A nagyszülei nevelik, édesanyja meghalt. Apja sokat van távol, ritkán és rövid időre látogatja meg. A nagypapa gyakran mesél neki: sok kitalált történetet, sok valós történetet, és bibliai tárgyú történeteket is, mivel zsidó vallású volt. A kisfiúnak két barátja van, Gábor és Éva, velük sokat játszik együtt.

Petőfi Sándor és Arany János barátsága akkor kezdődött, amikor Arany a Kisfaludy Társaság pályázatának nyerteseként a magyar irodalom élvonalába került és egy csapásra ismert lett. A pályadíjat nyert mű, a Toldi nagy sikere az akkor már híres, befutott költő, Petőfi Sándor figyelmét is felkeltette. Petőfi elment Erdélyi Jánoshoz, elkérte tőle a Toldi kéziratát, és ott helyben végigolvasta. 1847. február 4-én lelkes költői és prózai levelet írt Aranyhoz, melyben dicséretekkel halmozta el a Toldi t:

Az őszike egy kikericsfaj, amely késő ősszel virágzik. Arany János egy „kapcsos könyvbe” (emlékkönyvbe) írta azokat a szépséges költeményeket, amelyeket az Őszikék összefoglaló címmel illetünk. Az Őszikék keletkezése A kapcsos könyvet Gyulai Páltól kapta még 1856 őszén. 1877 nyarán egy nap hóna alá fogta ezt a könyvet, és elindult vele a Margitsziget legnéptelenebb útjain, ahol háborítatlanul mélázgatott, és írt, amikor jött az ihlet.

A Toldi-trilógia 3. része, a Toldi estéje 1847-48 fordulóján született. Hosszú baráti és szakmai, szóbeli és írásbeli ösztönzés után pedig végül, jóval később a 2. rész, a Toldi szerelme (melyet a költő 30 éven át írt és csak 1879-ben fejezett be: úgy érezte, ezt a részt csak ráerőltették, nehezen boldogult vele). A trilógia középső része: Toldi szerelme A középső résznek a 30 éves vonszolás nem tett jót: cselekménye szerteágazó, nincs szigorú szerkesztése, egységes kompozíciója. Már-már inkább verses regény, mintsem elbeszélő költemény.

Borongós vers, Arany elég sötéten látja a dolgokat. 1851-ben íródott, a szabadságharc leverése, Petőfi elvesztése után. A közhangulat is ilyen volt akkor. Az 1. versszakban érdekes a kezdés: nyugodt, kiegyensúlyozott képpel nyit. Ha csak ennyit olvasunk el belőle, egész mást várunk a folytatásban. A kertészkedés személyes motívum. Teljes harmóniában dolgozgat az ember a kertben, mint akinek semmi gondja nincsen.

A helység kalapácsa Petőfi Sándor 4 énekből álló elbeszélő költeménye, melyet maga a költő hőskölteménynek nevezett. Ezt a gúnyirat jellegű, hosszú, epikus művet Petőfi néhány hét alatt írta meg 1844-ben. A korabeli olvasók nem kedvelték, nem lett népszerű, hiszen éles, szokatlan váltás volt ez a költő korábbról megszokott, népdalszerű, könnyed verseihez képest.

Petőfi előtt az alföldi táj nem volt költői téma a magyar irodalomban. Ő fedezte fel és népszerűsítette az alföldet. A vers 1844-ben íródott, abban az évben, amikor a költő sok bolyongás után végre biztos álláshoz és megélhetéshez jutott. Nem sokkal azután írta, hogy meglátogatta az alföldön élő szüleit, így friss volt a hazai táj élménye.

A vers 1848 márciusának végén keletkezett, amikor elterjedt a hír, hogy a király vissza akarja vonni a független nemzeti kormányra vonatkozó ígéretét. A nép újra forrongani kezdett Pesten. Allegorikus vers, kettős értelem fut végig rajta egymással párhuzamban: van egy átvitt, képszerű, jelképes jelentés és egy elvont, a képből leszűrhető jelentés. Petőfi már a második sorban megfejti, fölfedi a kép (tenger) valódi értelmét: „népek tengere”, vagyis megmagyarázza az allegóriát.

Az Egy gondolat bánt engemet Pesten született, 1846 decemberében (ez Petőfi utolsó verse ebben az évben). Rapszódia, látomásvers. Petőfi nem ad külön címet a költeménynek. A vers kiemelt első sora a cím. Nincs versszakokra tagolva, különböző szótagszámú sorokból áll. Ez zaklatott lelkiállapotra utal. Nem a szabályok irányítják a verset, hanem a rapszodikus hangulat, az érzelmi töltés.