Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság (elemzés dióhéjban)

A Vajda Julianna-szerelem olyan állapotban érte Csokonait, mikor minden reménye megvolt a boldogságra. Erről tanúskodnak A boldogság és Tartózkodó kérelem c. versei. Míg a Konstancinápoly c. verse inkább klasszicista, ezek a versek dalok, melyek az érzékenység világa felé viszik el Csokonait.

Csokonai az Anakreoni dalok c. ciklusába sorolta be A boldogság c. versét. Anakreón sok olyan lüktető verssort alkalmazott, melyet Csokonai is szívesen használ.

A boldogság jambikus lüktetésű, hét szótagos vers, amit jambikus hetesnek vagy negyedfeles jambusnak is hívunk (mivel nem nyolc szótagú, és a 4 a nyolcnak a fele). Tehát hét szótagból áll és a jambus (U – ) az uralkodó versláb, amely egy rövid és egy hosszú szótagból áll. A hangsúly a hosszú szótagon van.

Rímelése tiszta rím (megegyeznek a magánhangzók és a mássalhangzók az utolsó két szótagban; ha a mássalhangzók egyeznek meg az utolsó szótagban, azt asszonáncnak hívjuk).

Egy tagolás van a versben: az utolsó három sor nagyon elválasztódik. Az első rész tehát odáig tart, hogy „Zefir susogva játszik.”

Egy időhatározó szóval indít: egy nagy, hosszú mondat az első egység. A második nagy egység egy helyhatározóval indul („Itt egy üveg borocskát”). Ezen az egységen belül van egy kisebb tagolás: „Amott Anakreonnak”. S a harmadik, utolsó nagy egységben összefoglalja az egészet, de kérdéssel ér véget a vers: a nyitás felé, az érzékenység felé távolodik, indul el Csokonai művészete.

Kis, érzékeny képek, rokokó képecskék találhatók a versben, pl. jázminos lugas, hűvös est, zöld gyepágy, üveg borocska. Játékosság, báj van benne, ezek mind a rokokó jegyei (báj, kedvesség, kicsinyítés, gyakorítás eszközei, pl. borocska).

Részletes elemzés a versről ITT olvasható.

További verselemzésekért kattins a Tartalomjegyzékre!