Balassi Bálint: Ó, én édes hazám, te jó Magyarország... (elemzés dióhéjban)

Balassi Bálint, az Ó, én édes hazám, te jó Magyarország c. vers költője
Az Ó, én édes hazám, te jó Magyarország... kezdetű vers 1589-ben íródott. A hazaszeretet verse, amely azért különleges, mert ebben a versben használja először magyar költő az „édes hazám” kifejezést.

Balassi Lengyelországba készült, ezért búcsúzott a hazájától.

Összefoglaló vers: szerelem, katonák, haza is megjelenik, csak az Istenhez fordulás nincs benne.

Búcsúvers is: a költő búcsúzik a hazájától, vitézektől, lovaktól, szerszámoktól, barátaitól, nőktől, szerelmétől, versektől.

A bevezető szakasz után egyfajta értékrend jelenik meg: fontossági sorrendben búcsúzik el Balassi a számára kedves dolgoktól (úgy, mint Janus Pannonius a Búcsú Váradtól című versében).

2. versszak: vitézek
3. versszak: hamar (=gyors) lovak
4. versszak: fegyverek
5. versszak: vitéz legények, akiket nevelt
6. versszak: mező, táj
7. versszak: barátok, kocsmai haverok
8. versszak: szép szüzek (érdekes, hogy Balassi csak a 8. helyre sorolja a pipiket: ez azt jelzi, hogy el van keseredve)
9. versszak: szerelmes ellenségem (ez oxymoron, ellentétes jelzős szerkezet); háládatlan, kegyetlen szerelmem, ez Losonczy Annának szól, és abba is hagyta ezt a strófát
10. versszak: versei (saját verseiről írja, hogy haszontalanok)

A vers végén átkozza a verseit (ebben fájdalom érezhető). Sokat szenvedett verseitől, mert felkavarták érzelmeit. Másrészt pedig nem hoztak neki anyagi hasznot: nem hozták meg Losonczy Anna vagyonát e versek, ezért nem érnek semmit. Azt írja, mindet tűzre veti, de a valóságban azért nem égette el őket (sőt, verseskötetet tervezett belőlük).

Részletes elemzés a versről ITT olvasható.

További verselemzésekért kattins a Tartalomjegyzékre!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas (elemzés)

Kép
A Vanitatum vanitas 1823-ban keletkezett, Kölcsey a Himnusz után írta csekei magányában. Hosszú ideig, hónapokig (februártól áprilisig) dolgozott rajta. Mivel közvetlenül a Himnusz után íródott, a Himnusz párversének szokták tartani. A cím egy latin kifejezés, azt jelenti: „hiúságok hiúsága” (fokozás és figura etymologica található benne), vagyis ennél nagyobb hiúság már nincs. Ez idézet a Szentírás ószövetségi részéből, a Prédikátor könyvéből, melyet Salamon királynak tulajdonítanak.
Tovább »

Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz (elemzés)

Kép
1789-ben született a vers. Mikor Csokonai megírta, már nyilvánvaló volt, hogy Lilla nem lehet az övé. Ekkor nagyon megváltozott a költő kedve, hangszíne, gondolatai, tematikája, és más műfajokban kezdett alkotni. Hosszabb terjedelmű, melankolikus alkotás. A magányt szólítja meg a versben (nem egy személyt, hanem egy fogalmat). Egy olyan fogalomhoz szól, amely benne lakozik Csokonaiban, mely kényszerűen rá vár. A magányosságot várja, már a halált kívánja.
Tovább »

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság (elemzés dióhéjban)

Kép
A Vajda Julianna-szerelem olyan állapotban érte Csokonait, mikor minden reménye megvolt a boldogságra. Erről tanúskodnak A boldogság és Tartózkodó kérelem c. versei. Míg a Konstancinápoly c. verse inkább klasszicista, ezek a versek dalok, melyek az érzékenység világa felé viszik el Csokonait. Csokonai az Anakreoni dalok c. ciklusába sorolta be A boldogság c. versét. Anakreón sok olyan lüktető verssort alkalmazott, melyet Csokonai is szívesen használ.
Tovább »