Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. (elemzés)
Párverse: A magyarokhoz I. – a magyarok megromlott erkölcsének témáját járja körül, kontrasztba állítva a hajdani erőt a silány jelennel. Az első vers pesszimistább befejezést kapott, A magyarokhoz II. sokkal optimistább végkicsengésű.
Keletkezése:
A
napóleoni háborúk zajlottak éppen,
amelyek megingatták Európát. Ez adja a vers történelmi hátterét, ugyanis volt
egy közvetlen kiváltó alkalom a vers létrejöttéhez, mégpedig I. Ferenc császár
és király kiáltványa.
1805.
október 21-én az ulmi csatában súlyos vereséget szenvedett el az osztrák sereg,
és a király kiáltványt intézett népeihez. Meg akarta nyerni a magyar nemeseket
a franciák elleni harchoz.
Mivel
Napóleon eltörölte a feudális rendszert az általa elfoglalt területeken, Berzsenyi
úgy érezte, a franciák veszélyeztetik a magyar szabadság ügyét (szabadságon az
ősi alkotmányt értette, amely a nemességnek garantálja a kiváltságokat), így a Habsburgok mellé állt. A Habsburg-hű
nagybirtokos réteg hamar elnémította Napóleon hazai csodálóit.
A vers témája:
a
magyarság buzdítása. Berzsenyi rá akarta
ébreszteni honfitársait arra, hogy milyen a világ helyzete, és hogy ehhez a
helyzethez illő, a magas ideálokhoz méltó magatartást kell tanúsítaniuk.
Címe: témajelölő, egy határozott
névelős főnév.
Műfaja: hazafias
óda
Hangneme: az elején döbbent, később fennkölt, bizakodó, ugyanakkor agitatív jellegű, célja a buzdítás.
Stílusa: klasszicista (Berzsenyi Dániel a késő klasszicizmus költője, a romantika előfutára)
Szerkezete:
kiegyensúlyozott,
harmonikus, azaz klasszicista.
Egyértelműen
két részre bontható, és a két rész 3-3 versszakból áll.
●
1-3. versszak: erőteljes felütéssel kezdődik, mely egy általános megállapítást
tartalmaz: mindenhol háború dúl. Érzelmileg
ezt a szakaszt a rémület, a döbbenet uralja. Berzsenyi E/2. személyben megszólítja a magyar nemességet, saját közösségét
(már a vers felütésében: „ó magyar!”).
Az
egész világra kihat a felbolydulás, A vers első felében lefesti az egyetemes forrongást. A világ kaotikus, gigászi erők
állnak szemben egymással, és a Napóleon-féle háborúskodás fenyegeti az emberi
békét és rendet. (Antik mitológiai utalásokkal él, pl. az „ádáz Erynnis” Erinniszt, a viszály istennőjét jelenti.)
Konkrét példákkal is bizonyítja állítását, a felsorolt történelmi események az egész
emberiség élethalálharcát szemléltetik. Prüsszia, azaz Poroszország, Napóleon
fennhatósága alá került, aki a Baltikum egy részét, Litvániát is meghódította,
akárcsak az Adria öbleit, azaz Dalmáciát és Isztriát.
●
4-6. versszak: a költő keresi a biztos
pontot a világerők zavargása közepette, a káosszal szembeszállni képes
emberi közösséget. Az E/2. személy használatát E/1. személy váltja fel az 5.
versszaktól.
Helytállásra buzdítja a magyarokat, erkölcsi eszménye messze túlmutat a koron, amelyben
élt, és a pillanatnyi időszerűségen (a vers születésének aktualitásán).
Bízik abban, hogy mi magyarok
megmaradunk.
Optimizmusát meg is indokolja:
●
egyrészt a magyaroknak jó uralkodójuk
van I. Ferenc személyében – olyan, mint az ókori Rómában volt Titus, akit az
utókor igazságosnak és bölcsnek tartott („Te
Titusoddal” – te, azaz a magyar nemesség, Titusoddal, azaz császároddal
összegyűltél Pozsonyban az országgyűlésen, hogy az ország hajóját sikeresen el
lehessen kormányozni a viharban)
●
másrészt a magyaroknak „nemzeti lelke” van, a magyarság nem sokaságból áll, hanem
közösségből. A fizikai, számbeli fölénnyel az erkölcsi fölényt állítja szembe. Az „alvó nemzeti lélek” felébresztése ugyanis a régi erkölcsökhöz való
visszatérést jelenti.
Az
igazi hősiességhez azonban szabad közösség kell. „Lélek és szabad nép” képes a megmaradás érdekében összefogni,
nemzetként viselkedni és nagy dolgokat tenni
Ezt
a gondolatát is történelmi példákkal
támasztja alá (Róma, Marathon, Budavár). Ezek a történelmi példák erkölcsi
érvként támasztják alá a költő bátor helytállásra buzdító szavát.
Költői eszközök:
●
enjambement, azaz áthajlások, sorok között (pl. „S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti”), és
strófák között is (pl. „A nyihogó paripák
szökését // Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem...”)
●
sor belsejében új mondat kezdése (pl. „Nem
félek. A kürt harsogását...”)
●
erőteljes kifejezések (pl. „A népek
érckorláti dőlnek”, „ordítson orkán”)
●
költői képgazdagság (metaforák, pl. hajó – állam, orkán – háború)
●
fontos motívum a hajó – társadalmi
jelentésű metafora, amely az államra, a bölcs kormányzásra utal (míg az Osztályrészem c. versben a hajó a
magánélet világát, az életút alakulását idézi fel képi síkon).
Verselése:
időmértékes. Strófaszerkezete: alkaioszi:
●
1-2. sor: nagy alkaioszi sor (5 jambikus versláb, a 4. anapesztus)
●
3. sor: ötödfeles jambikus.
●
4. sor: kis alkaioszi (két daktilust rendszerint két trocheus követ)
Utóélete: Kodály Zoltán 1936-ban kórusművet készített A magyarokhoz II. alapján Forr a világ címmel.
Részletesebb elemzés ITT olvasható.
További verselemzésekért kattints a Tartalomjegyzékre!
