Balassi Bálint: Kiben bűne bocsánatáért könyörgett... (elemzés)
Balassi eredetileg református vallású volt, majd a katolikus hitre áttért, de attól, hogy felekezetet váltott, a hite erős volt Istenben. Kereste az Istenben való megnyugvás lehetőségét, szüksége volt Istenre.
Már az első sor is rögtön egy kérés, egy fohász. Balassi bocsánatot kér Istentől, mert elítéli magát a múltja miatt, az élete miatt. Sorolja a bűneit: „hitetlenség, undok fertelmesség, álnokság”. Elbúsul bűnei miatt, nyugtalannak érzi magát, nem mert az Úr színe elé menni, mert bűntudata van.
Testében-lelkében érzi, hogy a bűnök, amiket nem tudott legyőzni, elhatalmasodnak rajta. Balassi nem menti fel magát, mint Villon, ő tudja, hogy nem tudott az ördögnek ellenállni, s ez az ő hibája.
A 3. versszakból kiderül, hogy az Úr sok jót tett vele, amit Balassi nem hálált meg.
A 4. versszakban látni lehet, hogy érzi az Isten szükségét, de fél a bűnei miatt, nem mer Isten elébe menni.
Az 5. versszakban feltételezi, hogy Isten haragszik rá, s ő semmi jót nem tett, amivel az Istent kiengesztelhetné. Nincs ajándék, amit az Úr lába elé letehetne.
A 6. versszakban a sok kísértésről van szó, hogy Isten elveszti őt, és pokolra fog jutni, ha nem találkozhat Istennel, nem fordul felé Isten.
A 7. versszakban lélekben sokszor fordul Istenhez jajgatva, kérve, szeretne Istenhez térni, azt mondja, ha Isten magához engedné, nem vétkezne többet.
A 8. versszakban bátorítást kér az Úrtól, hogy adjon neki hitet, bátorságot. Aztán azt mondja, Isten semmit nem ér vele, ha hagyja Balassit pokolra jutni (ez már nem annyira alázatos).
A 9. versszakban könnyes szemmel akar Istenhez megtérni, hogy bűnbocsánatot kapjon.
A 10. versszakban is nagyon kívánja, hogy forduljon felé Isten.
A 11. versszakban azt mondja, azért vagy Te Úristen, hogy megbocsáthass e földi halandóknak. Annál kegyesebb vagy, annál nagyobb Úr vagy, minél több bűnt meg tudsz bocsátani. De ha nem vétkeznénk, nem bűnöznénk, mit tudnál megbocsátani? Tehát vétkezzünk!
A 12. versszakban látszik, hogy profán, evilági, perlekedő, vitatkozó hangon szól Istenhez, s nem olyan ájtatossággal, mint ahogy az egyház megkövetelné. Ez a reneszánsz ember stílusa. A reneszánsz korban már a vallás kötelékei meglazulnak.
Balassi bevallja, hogy sokat vétkezett. Az utolsó versszak az összefoglalója némiképpen az egész versnek.
Részletes elemzés a versről ITT olvasható.
További verselemzésekért kattins a Tartalomjegyzékre!
